Euritmia – Látható beszéd és ének

“Mennyi csodát rejt, s hányat bont ki a csönd meg a mozgás”
(Weöres Sándor)

“Oly csend, amely a fényből éled
S csendülve alkot dallamot,
Oly csend hirdesse: sose téved
A változó alakzatok
Sodrában aki nem mulandó Formákon tiszta szemmel ámul:
Mivel az üdvösség honát
Örök ámulat hatja át.”
                                               (Mezei Balázs)

 Ezeket a gyönyörű versrészleteket olvasva azt gondoltam: a tiszta gyermeki rácsodálkozás nyit egyedül utat az euritmiához, a látható beszédhez és énekhez. A mozdulatban szinte eggyé válunk a beszédben, énekben működő teremtőerőkkel. Egy gondolat időtlenül jelenik meg tudatunkban, mégis, mint gombolyagból a szál, hosszan kibomlik, a beszéd szobrásza által levegőből és hangból, plasztikusan és ritmikusan megformálva jön át az idő s tér világába. Így válik a másik ember számára is érzékelhetővé hallhatóvá, ám a levegő természete miatt láthatatlanná. A levegőt formáló mozgások, a gége mozgásai számunkra rejtve maradnak. Tudatosan nem is igazán irányíthatóak. Kisgyermekként utánzással sajátítjuk el őket – míg az éneket kicsit később, ki gyorsabban, ki lassabban, ki csak alig.

Az Euritmia (görög szó, a.m. jó, szép ritmus) a beszéd, ének mozgásait az egész test lélekkel áthatott, tudatosan irányított mozgásával fejezi ki.

“Aki a szót megragadja Sugarát is ragyogtatja Árnyékát is megmutatja.”
(Weöres)

A beszéd és az ének legnemesebb emberi megnyilvánulásainkhoz tartoznak. Az euritmia belső imaginációinkat a test mozgásával teszi át a látható térbe, mesék, versek, zeneművek csoportos vagy egyéni koreográfiája által. Ha saját élményként, aktívan végezzük ezeket a mozgásokat, a poétikus megformálás – egy-egy vers ritmusa, képei, plasztikája – egész testünk lélekkel áthatott mozgásában válik olyan szinten átélhetővé, ami csak a kisgyermeki érzékelésre jellemző. A mozgás, a tánc ezt a gyermeket ébresztgeti, amikor pl. egy alkaioszi, szapphói versstrófát, egy ballada drámaiságát, egy alliteráció serkentő erejét a mozgásban átéljük. A zenei alapelemeket: a dallamvonal, ritmus, ütem, hangközök, hangnemek titkait karunk énekével, mozgásunk lélegzésével visszük át a térbe.

“Testből font jelbeszéd Tölti a csarnok holt terét
Éled a föld nehéz pora Felveri lábak halk dobaja.”
(Weöres Sándor)

Az euritmiában rejlő pedagógiai lehetőségek igen gazdagok. A ritmusérzék, a térbeli tájékozódás, a testkoordináció fejlődésével játékosan be is vezet a költészet és a zene világába. A levegő áradását megjelenítő mozgások valóban lélekkel hatják át, lélegzővé, elevenebbé, a személyiség kifejezőjévé teszik az egész emberi testet.

“Testből, melynek nyűge átok
Nyílnak testtelen virágok. S az iszapos húson látod Felragyogni a valóságot.”