Mihálcz Dóra – Száz éves az euritmia

Éppen száz évvel ezelőtt, 1912-ben született meg egy új mozgásművészet, az euritmia, amelyet Rudolf Steiner az első Goetheanum építésével párhuzamosan dolgozott ki.  A 18 éves Lory – Maier Smits valamilyen ritmikus táncot keresett és édesanyja Rudolf Steiner tanácsát kérte, aki mintha várta volna a kérdést, azonnal segítséget nyújtott, és megkezdődött az antropozófiai emberképet alapul vevő, szellemtudományos alapokon nyugvó új mozgásművészet kidolgozása.

Nevét Marie Steiner találta ki: „euritmia”, amely görög szóból származik és jó, szép, harmonikus ritmust jelent. Ezzel a legfontosabb elemét megneveztük: jó ritmus. Mi is a ritmus? Két pólus közötti állandó, áramló mozgás, az élet maga. Ahol élet van, ott felfedezhetjük a ritmust. Egész létünk polaritások közötti egyensúly – keresésben, polaritások közötti átmenetekben zajlik. Gondolhatunk itt az éjszaka – nappal, a tél – nyár, a gravitáció összehúzó ereje – a fény kiáradó, végtelenbe törekvő lénye, a pont és periféria, összehúzódás – kiterjedés ellentétes minőségeire. Beszélhetünk a kozmikus világrend ritmusairól, a bolygók mozgásairól. Ritmusokat találunk a növények és minden élő állat növekedésében, vagy az embrió fejlődésében.

Az emberi alakban is megfigyelhető a kettősség: a fej gömbölyű, a végtagok egyenesek. Közbül a mellkas, a bordák ritmusa, fent még a gömbölyűséghez kapcsolódva, az alsó bordák az egyeneshez közelítve. A fejhez kapcsolható ideg-érzékszervi rendszer és a végtagokhoz köthető anyagcsere-végtagrendszer között él a ritmikus rendszer, a légzés, a vérkeringés és a szív, az emberhez legközebb álló ritmusok. Milyen fontos, hogy a szívritmus rendben legyen, hogy a be- és kilégzés egyensúlyban legyen! Fizikai testünk az anyagiságig megsűrűsödik, szellemi lényünk kitágul, szabadon szárnyal. A polaritások közötti egyensúlyt a harmonikus, áramló ritmust kell állandóan megtalálnunk. Ha bármelyik irányba eltolódunk, ha az áramlás nem megfelelő, ha szív, a keringés, az egész ritmikus rendszer nem tudja az egyensúlyt tartani, ha elveszítjük a harmóniát a világ nagy ritmusaival, megbetegszünk. Nagyon fontos tehát az egészséges élethez a jó ritmus megtalálása, ápolása. Mai világunk nagyon eltávolodott a természet ritmusaitól, nagyvárosi létünk ritmustalanságai igen ártalmasak. Az euritmiával lényegében a jó ritmust, az egyensúlyt keressük, a szíverőket ápoljuk, ezáltal segítséget kaphatunk a sok ritmustalanság kiegyenlítésére.

Ezt az egyensúlyt, ezt a szép ritmust fedezhetjük fel a görög szobrok, reliefek megformálásánál, éppen ezért adta első feladatként Rudolf Steiner a görög szobrok megfigyelését, tanulmányozását.

Az emberhez legközelebb álló ritmus a lélegzés. A levegő mindenkié, a Föld körül áramlik, kavarog. Gondoljuk el, hogy milyen mozgásokat végez, miközben viharokkal, szelekkel, hatalmas légáramlatokkal eljut egyik földrészről a másikra, felmelegszik, felemelkedik, majd lehűlve leereszkedik, időjárási frontokat hoz létre, változó légnyomással az emberek közérzetét befolyásolja. Ebből a levegőből minden lélegzetvétellel egy kis időre kiszakítok egy darabot, majd saját lényemmel átszínezve visszaadom a közös levegőtengernek. Ha beszélek, belső lényem lelki –szellemi lényegéből közvetítek valamit, közlök valamit, gondolatot fogalmazok meg, amely nem a fizikai világból származik. A tüdőmből kiáradó levegőnek, a hangképző szervek segítségével, saját ritmust közvetítek, megformálom, megrezgetem, a fizikai világ törvényeinek alávetem. A levegő rezgései, a megformált szó ritmusa egy másik ember füléhez jut, még mindig a fizikai világ törvényei szerint létrehozza a fülben a hangot, majd az ember ezt megértve, újra gondolattá változtatja, visszaviszi a tisztán szellemi világba.

Rudolf Steiner teljesen a goethei értelemben vett metamorfózissal a hallható beszédet és éneket átalakította látható beszéddé és énekké, így az emberi test, elsősorban a karok mozgásai az emberi gégének megfelelő mozgások. A mozdulatok nem önkényesek, hanem egy magasabb törvényszerűség, az élő világ törvényszerűségei szerinti mozgások. Az euritmia által a fizikai világban láthatóvá lesznek az élet áramló világának objektív törvényei, hiszen a beszéd egy élő folyamat. A hangzó világ, a ritmus időbelisége egy metamorfózis révén átkerül a térbe és láthatóvá válik. A gondolat, megragadva az érzésvilágot, az éteri törvények szerint mozdítja a fizikait és így jut el egészen az akaratba. Mindehhez az én teremti meg a teret és ő az, aki összefogja, kíséri a folyamatot. A teljes emberhez szól, a teljes ember szükséges a látható beszéd létrehozásához.

Az egyes ember mozgása olyan, akár az egyes ember beszéde, vagy éneke, a csoportok mozgásával láthatóvá válnak az egymáshoz képest átélhető viszonyok, a különböző hangszínek, a zenében a hangszerek kapcsolatai, a versekben a belső összefüggések.

Az euritmia gyakorlása érzékennyé tesz a világban lévő, élő folyamatok, a ritmusok észlelésére, az élő, formaképző erők, mozgások megfigyelésére, a természetben megtalálható mozgások észlelésére, ugyanakkor a versekben, zenékben fellelhető belső mozdulatok megtalálására.

Éppen ezért a színpadi, művészi euritmia mellett nagy szerepe van a pedagógiai euritmiának, amely a gyermekek életkorának megfelelő gyakorlatokkal segíti a gyermekeket megérkezni a saját testükbe, segíti őket, hogy felnőttként harmóniába lehessen a test, lélek, szellem. Segíti őket a koncentrációs képességek növelésében, a finommotorika fejlődésében, a térbeli orientációban, a megfelelő testérzetben. Fejlődik a belső mozgékonyságuk, a szociális képességük és sorolhatnánk itt még sokáig az euritmia segítő, harmonizáló hatásait.

Az euritmia egy szociális művészet, hiszen legtöbbször közösen hozunk létre egy formát, minden ember része egy nagy egésznek, a saját térformáját, mozgását a többiekével össze kell, hogy hangolja. Éppen ezért nagy lehetőségek vannak a munkahelyeken történő közös euritmiában, hiszen általa láthatóvá tehetők a szociális élet bizonyos folyamatai, mozdulatai, egymást másként ismerik meg az együtt dolgozók, belső folyamatok indulnak el, amelyek segíthetik a problémák megoldását.

Nagyon fontos ága az euritmiának a gyógyeuritmia, amelynek gyakorlatai által a szervezetben megbomlott egyensúlyt segíthetünk visszaállítani, nagyon finom terápiával támogatni a harmónia létrejöttét.

Rendkívül sok lehetőség rejlik még az euritmiában, és tudni kell, hogy még fejlődése kezdetén áll. Száz éve Rudolf Steiner lehozott egy magot, mintegy csíraállapotban elindította fejlődési útján az euritmiát, de egy művészet kialakulásában száz év nem hosszú idő. Gondoljuk csak el a zene, a képzőművészetek, az építészet milyen nagy múltra tekinthet vissza! Az euritmia még nem nőtt ki a gyermekcipőből, még sokáig szüksége van az őt körülölelő, szeretetteljes burokra, az euritmisták alázattal teli, sok gyakorlással járó kereső útjára, amely csak a támogató közönséggel együtt segítheti egészséges fejlődésében.

Megjelent a „Michaeliták” című újság 38. számában (2012 János nap)